Gyilkosság az anyaméhben
Amerikai és kenyai kutatók a Kenyában található Amboseli- Nemzeti Parkban élő páviáncsoport adatait elemezték (1978-tól végeznek kutatásokat a rezervátumban). Megfigyelték hogy ha egy vezérhím újonnan érkezik a csoportba, nem sokkal később megnövekszik a megölt fiatal állatok aránya, és az elvetélt magzatok száma. A több mint egy tucat gyanú magzatelhajtásos eseteket a kutatócsoport vezetője, a Duke Egyetem professzora Matthew Zipple jelentette. Közvetlenül ugyan nem figyelték meg a gyilkosságokat, azonban a nőstények szőrme, és nemi genetikai duzzanatai alapján megállapítják a terhességet illetve annak a végét. A nőstények ciklusait is dokumentálták ezt szintén külső jegyek alapján végezték.
Amennyire kegyetlenek, annyira kiszámíthatóak voltak az események a tudósok számára. Az általuk dokumentált gyilkosságok közül kettő röviddel azután következett be hogy egy újonnan érkező hím pávián egy felső rangot vett fel a csoport hierarchiájában.
„ Ez egy nagyszerű tanulmány” mondja Elise Huchard evolúciós ökológus a Montpellier Egyetem tanára. Peter Kappeler biológus a német Főemlős Központ tudósa, az adatokat, annak ellenére, hogy van egy kis kérdőjel benne mert nincs közvetlen bizonyíték nagyon megbízhatónak tartja. Mindkét tudós, mint a jelenlegi tanulmány szerzői, hozzájárult az emberi természet kegyetlen észleléséhez: madarak és rágcsálók, valamint medvék, oroszlánok, lovak, bálnák, főleg főemlősök, meggyilkolják az újszülötteket, és a meg nem született embriókat, de ez nagy mértékben függ a fajtól, a helyzettől ,a környezeti tényezőktől, és a véletlen is szerepet játszik benne. Egy másik szempont alapján a tanulmányban azt is megállapítják, hogy bizonyos körülmények között az állatok megölése szelekciós eszköz is lehet. A szelekciós nyomás és az utódok elleni támadások akkor válnak gyakoribbá, ha a csoport viszonylag elzártan él, és túl sok utódra kevés táplálék jut.
Hilda Bruce zoológus nevét is érdemes megemlíteni, aki először folytatott kísérleteket (egereken) az úgynevezett állati abortusszal kapcsolatban. Azóta ezt a jelenséget Bruce-effektusnak hívják. A kísérleti állatoknál annyira gyakori volt a jelenség, hogy néhány biológus a laboratóriumi élet mestersége melléktermékének gondolta.
