Nagyon elavult az épületállományunk - Az épületfelújításokban komoly klímavédelmi és energiabiztonsági potenciál rejlene

A 2015-ös Párizsi Megállapodásban a világ országai célul tűzték ki, hogy a globális átlaghőmérséklet-növekedést 2 Celsius-fok alatt tartják 2100-ra (az iparosodás előtti szinthez képest). Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, és meg tudjuk állítani a jelenleg már 1,1 Celsius-fok körüli növekedést, bátor lépésekre van szükség a gazdaság minden területén.

Az uniós klímatörvény szerint az EU üvegházhatású gáz-kibocsátásai 2050-re nettó nullára csökkennek, vagyis csak annyi lesz a kibocsátás, amit szén-dioxid-megkötő technológiákkal semlegesíteni is lehet. Ez távoli feladatnak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy 27 évünk van a gazdaságunk gyökeres átalakítására, akkor korántsem érezzük már olyan távolinak.

Mivel az EU-ban az üvegházgáz-kibocsátások nagyjából 70 százaléka az energiaszektorhoz kapcsolódik, ezt a területet kiemelten kell kezelni az átállásnál. Amennyire csak lehet, csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók: a szén, a kőolaj és földgáz felhasználását.

Korábban elsősorban a fajlagosan nagyobb kibocsátással bíró szén és kőolaj kivezetése volt a cél, a földgáz kivezetését fokozatosabban tervezte az Unió… Egészen az orosz-ukrán háborúig és az eszkalálódó energiaválságig. Az új geopolitikai helyzet más megvilágításba helyezte a saját területen kitermelt és felhasznált energiahordozókat és az Oroszországból importált földgázt is. Sokkal sürgetőbbé vált az import kőolaj- és főleg a földgázfelhasználás csökkentése, amire már nem „csak” klímabiztonsági, hanem energiabiztonsági kérdésként is tekintenek.

Az egyik megoldás ezért az, ha jelentős mértékben csökkenti egy ország a végső energiafelhasználást. Ekkor ugyanis egyszerre javul az energiabiztonság és csökken az üvegházgáz-kibocsátás is.

És itt térünk vissza a régiónk adottságaihoz. Az energiahatékonyság növelése, a végső energiafelhasználás csökkentése nem csak jelentős gazdasági átalakításokat, hanem jelentős technológiai fejlesztéseket is igényel az olyan szektorokban, mint például a nehézipar, a mezőgazdaság vagy a közlekedés. Ugyanakkor az épületszektor átalakításához már ma is rendelkezésre állnak a szükséges technológiák, ahogy azt az Egyensúly Intézet egy korábbi szakpolitikai javaslatában részletesen ki is fejti.

Ha mélyfelújítást hajtunk végre az épületeken, vagyis hatékonyan szigetelünk, nyílászárót cserélünk, gépészetet újítunk fel és okos eszközöket építünk be, akár 60 százalékkal is csökkenthetjük az adott épület energiafelhasználását.

A régiónkban ráadásul az épületekhez kapcsolódik a végső energiafelhasználás jelentős része, Magyarországon például a lakóépületek energiafelhasználása eléri a 30 százalékot.

Forrás: MEKH alapján Egyensúly Intézet

Ehhez szorosan kapcsolódik az épületek üvegházgáz-kibocsátásban játszott szerepe - Magyarországon a teljes kibocsátás 40 százaléka ide köthető. Ez azt jelenti, hogy ha jelentősen csökkentjük az épületeink energiafelhasználását, akkor egyszerre tudunk nagy lépést tenni a klímavédelmi és az energiabiztonsági célok felé is.

És ha az energiabiztonsági és klímabiztonsági szempontok nem lennének elegendőek, az Egyensúly Intézet külön hangsúlyozza, hogy az épületállomány felújítása pörgeti a gazdaságot, illetve az épületekben lakók életminőségét is javítja, valamint csökkenti az energiaszegénységet, ezzel hozzájárulva a zöld átállás egyik legfontosabb eleméhez, a szociális szempontokat szem előtt tartó igazságos átmenethez. A lakosság tehát kevesebbet költ energiaszámlára, és otthonaik is komfortosabbak, szebbek lesznek.

Az Európai Unió energetikai mottója az „energy efficiency first”, vagyis az energiahatékonyság az első. Ennek megfelelően a visegrádi országok mindegyike építhetne egy kormányzati ciklusokon átívelő épületfelújítási programra, amelyhez milliárdos nagyságrendben állhat rendelkezésre uniós forrás. Az épületfelújítási programhoz kapcsolódó tapasztalatok pedig Magyarország tudásexporttermékévé válhatnának, és hasznosítani tudnák az olyan, az Európai Unió kapujában lévő országok is, mint Szerbia – ezzel is segítve a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentését az egész régióban.

Szerző: Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója